Opciók

Az opciókat a legtöbb esetben a részvényekhez és a részvényindexekhez társítják. Az opcióknak két típusa létezik: a call opció (vásárlás) és put opció (eladás).

Egy opciós ügylet esetén egy meghatározott mennyiségű (100 részvény per opció) értékpapír adott áron – opció mögöttes termékének ára (strike price) – történő vásárlására vagy eladására köt megállapodást egy vendorral a jövő egy adott pontjára.

A vendort vagy az opciós partnert szerződés kötelezi a termék strike áron történő megvásárlására vagy eladására a szerződés lejártakor. Ezért Ön – a másik szerződő fél – prémiumot fizet a szerződés írójának a kockázatvállalásért.

Tegyük fel, Ön úgy gondolja, hogy a Sigma Corps részvényei, amelyek árfolyama jelenleg $20 per részvény, a következő egy hónapban emelkedni fognak. Ön megállapodik egy $20-os strike árban a vendorral egy call opcióra, és ő részévényenként $1-t kér a szerződés megírásáért – ez azt jelenti, hogy az opció teljes ára $100. Ez 100 részvény $1-os részvényenkénti áron.

Egy hónap elteltével a Sigma Corps részvényei $25-os részvényenkénti árra emelkedtek. Ekkor Ön él a részvényekre kötött vételi jogával, amely alapján a strike ár a részvényekre $20, majd azonnal értékesíti azokat a nyílt piacon $25-os részvényárfolyamon. Egy $500-os nyereség, amelyből le kell vonni a $100-os opciós költséget.

Ez a másik irányba is működik. Ha úgy gondolja, hogy a Sigma Corps részvényei csökkenni fognak, akkor egy $20-os strike árral megkötött put opcióval meg lesz az a lehetősége, hogy eladja a 100 részvény az opciót írónak a lejáratkor. Ha a részvények ára $15-ra esik, Ön megveszi a 100 részvényt a piacon és eladja opciót írónak $20-ért darabját.

Ki nyer?

Még egyszer kiemelnénk, a veszély mindig ott van, hogy a fogadás rosszul sül el. Ha nem sikerül a strike árat túllépni, akkor szerződéses kötelezettség szerint veszteséggel el kell adnia vagy meg kell vásárolnia a részvényeket.