Mit takar az IPO kifejezés?

1. fejezet: Bevezetés

Az IPO az első alkalom, amikor egy vállalat a részvényeit (vagy ‘hányad’) az értéktőzsdén kínálja. Az ‘Initial Public Offering’ (elsődleges nyilvános forgalomba hozatal) rövidítése, de gyakran látható a ‘nyilvános értékesítés’ rövidebb formátum is.

Milyen tőzsdékről beszélünk? Megemlíthetjük itt a londoni értéktőzsdét, a new yorkit vagy az Euronext-et, de lehet szó a hong-kongiról vagy a sanghajiról (de létezik még számos egyéb). Ha nem egy nagyvállalatról van szó, akkor szóba jöhetnek olyan kisebb tőzsdék is, amelyek kisebb vállalatokra specializálódtak, mint például a London’s Investment Market (AIM).

2. fejezet: Miért az IPO?

Számos oka van. Az egyik legnagyobb a tőke megnövelése a részvények nyilvános értékesítésével. Rendszerint erre a bővítések elősegítésére van szükség – amely történhet a meglévő bővítésével vagy mások felvásárlásával.

De lehetnek más okok is. Az egyik ilyen az üzleti kockázatok megosztása a befektetők szélesebb köre között, nem csak az alapítók, illetve a kezdeti támogatók között.

Egy másik ok lehet, hogy a korábbi résztulajdonosok szeretnék kivenni pénzüket a vállalkozásból. Tegyük fel, hogy egy tőkebefektető társaság invesztált a vállalkozásba, de most szeretné pénzre váltani a befektetését; ezt most az IPO-n keresztül megteheti. Ez egy szép módja annak, hogyan szálljunk ki egy vállalkozásból.

3. fejezet: Hogyan kezeljük az IPO-t?

Egy vállalat, amely az IPO mellett dönt, már hónapokkal – néha évekkel – korábban elkezdi a felkészülést. Ennek során biztosítania kell, hogy számvitele, vezetése és belső folyamatai megfelelnek annak az értéktőzsdének az előírásainak, amelyen szeretne megjelennie.

Egy tőzsdeügynök, értékpapírokkal foglalkozó vállalat vagy befektetési bank, amely a részvénybevezetésekre specializálódott és jogosult, a vállalattal közösen elkészíti az értékesítési papírokat vagy a ‘prospektust’. Ez tartalmazza a vállalattal kapcsolatos összes részletet, illetve ez lesz az IPO értékesítési dokumentum.

Ezt követően a vállalat bejelenti a tőzsdére lépési szándékát az újságokban vagy az interneten, illetve a tanácsadóin keresztül. A csoportok, amelyeknek a részvényeket felajánlják, rendszerint nyugdíjalapok, biztosítótársaságok és befektetési alapok.

Ők és a befektetési bankok ellenjegyzik a részvényeket –, ami azt jelenti, hogy megállapodnak a részvények visszavásárlásában, ha az IPO során nem sikerül értékesíteni a részvényeket. A tanácsadók megállapítják azt a részvényárfolyamot, amelyen biztosan lehet értékesíteni a részvényeket, így az ellenjegyzőknek nem kell megvásárolniuk. De néha tévednek.

4. fejezet: Mi következik ezt követően?

Az élet már nem lesz újra ugyanaz. Az IPO-t követően a vállalat részvényei megjelennek a kiválasztott értéktőzsdén. Ez azt jelenti, hogy a vállalatnak el kell fogadni a nagyobb nyilvánosságot és médiafigyelmet – ami lehet jó, de rossz is!

Ha a vállalat sikeres, akkor a részvények értéke növekszik – és az összes részvényes nyereséget könyvelhet el. Közöttük rendszerint megtalálhatók a vállalat vezetői és az alapítók – néhány esetben az alkalmazottak is, ha ők is vásároltak vagy kaptak részvényeket az IPO idején.

De nem mindig megy jól. Néha az árak esnek. Néha, kisebb vállalatok esetén a befektetők nem találják elég vonzónak a részvények vásárlását és értékesítését – amelyek így aztán ‘nem lesznek likvidek’. Ez egy olyan kockázat, amelyet minden vállalatnak viselnie kell, ha részvényeket bocsát ki.

Ha azt gondolná, hogy csak kis cégek lépnek a tőzsdére, itt van néhány nagyobb szám, az érdekesség kedvéért: 2014-ben a kínai webáruház és szolgáltató vállalat, az Ali Baba Group minden idők legnagyobb tőzsdei bevezetését hajtotta végre. 25 milliárd dolláros bevezetéssel. Ez meg a Facebook 2012-es tőzsdére lépését is elhomályosította, amely akkor 16 milliárd dollárt keresett.